2016. 05. 26.

One week in South Italy / Egy hét Dél-Olaszországban

Although I just arrived home two days ago, I'm already here with the new post I promised. I'm going to write about my journey to South Italy.
How I had written earlier, me, three of my classmates and a teacher spent a week in Capo Vaticano, which is a small holiday village in South Italy, by an Erasmus project. Naturally also my Smena travelled with us :)

Our first day was really exhausting because we were travelling more than 7 hours. First we flew to Naples. This city was a huge disappointment for me: dirty and overcrowded. From there we had to go on by train, but before the departure we had more than 2 hours, so put our luggage into the locker and went to drink a coffee. In Naples I didn't take photos by the Smena, I thought that we're going to visit more beautiful places (I was right), I didn't want to waste my film on it.
We sat on the train about 4 hours, then we arrived to the city of Lamezia Terme from where the organizers of the project brought us to our accomodation. The programmes only started next day.

˙˙˙˙
Csak két napja hogy hazaértem, de máris itt vagyok az ígért bejegyzéssel, melyben dél-olaszországi utamról fogok írni.
Mint azt már korábban is írtam, egy Erasmus program keretében három osztálytársammal és egy kísérő tanárral egy hetet töltöttem a dél-olasz tengerparton egy kis üdülőfaluban, Capo Vaticanoban. Természetesen a Smenám is velünk utazott :)

Az első napunk elég fárasztó volt, mivel több, mint hét órát utaztunk. Először repülővel mentünk el Nápolyig. Ez a város hatalmas csalódás volt számomra: túlzsúfolt és rettentően koszos. Onnan vonattal kellett tovább mennünk, de mivel indulásig volt több, mint két óránk, betettük bőröndjeinket a csomag megőrzőbe és elmentünk kávézni. Itt nem csináltam képeket a Smenával, úgy gondoltam, sokkal szebb helyeken fogunk járni a hét folyamán (ebben nem tévedtem), sajnáltam erre a filmet. Vonattal körülbelül négy órát utaztunk Lamezia Terme városába, ahonnan a projekt szervezői kisbusszal vittek minket a szállásra. A programok csak másnap kezdődtek.







Unfortunately we had a lot of programmes, so we didn't really had free time. Furthermore the interactive exercices and communicating in English language made us really tired. After all in the afternoons sometimes we could go for a walk, and I could take some photos.
Personally I think these are my best analog photos so far. The proper warm colors of the film and the wonderful place where the photos were taken can reflect the typical South Italian, mediterran feelings.

˙˙˙˙
Sajnos nagyon be voltunk táblázva, így alig maradt szabadidőnk. Ráadásul az interaktív programok, melyeken végig angolul kellett beszélnünk eléggé lefárasztottak minket. Szerencsére azért délutánonként néha el tudtunk menni sétálni a faluba, ahol lőttem is pár képet. 
Én személy szerint úgy gondolom, ezek lettek az eddigi legjobban sikerült analóg képeim. A film jellegzetes, meleg színei és a varázslatos hely ahol a képek készültek egy az egyben visszaadják a tipikus dél-olasz, mediterrán hangulatot.





The well-deserved free day

The day before the last day was a free day. We had been already waiting for it since our arrival, and it's unbelievabe how fast it came. Fortunately the weather was perfect, so we intended to go to sightseeing and then to the beach. We woke up early in the morning to catch the train which brought us to Pizzo, a small town in the near. In principle there's made the best ice cream of the region.
Pizzo is a typical, Italian small town situated on a steep cliff. Making nice photos there wasn't hard. The balconies decorated with green plants, the narrow and steep small streets, the lovely taverns and the blue sea make this place amazing. However, the ice cream was a too sweet for me :(

˙˙˙˙

A jól megérdemelt szabadnap

Az utolsó előtti napunk szabadnap volt. Mi már érkezéskor ezt vártuk, és hihetetlen, milyen hamar eljött. Szerencsére nagyon jó idő idő volt, így városnézést és strandolást terveztünk. Reggel korán felkeltünk, hogy elérjük a vonatot, mely a közeli kisvárosba Pizzoba vitt minket. Elvileg itt árulják a környék legfinomabb fagylaltját.
Pizzo tipikus olasz kisváros, mely egy szikla oldalán fekszik. Nem volt róla nehéz jó képeket készíteni. A zöld növényekkel díszített tetőteraszok, a szűk, meredek kis utcák, a hangulatos tavernák és a kék tenger varázslatossá tették a helyet. Mondjuk a fagyi egy kicsit édes volt számomra :(








In the afternoon the weather was really hot. We became tired quicky, so we went to the sandy beach. Although the water was a little bit cold, we could swim.

˙˙˙˙
Délután nagyon meleg volt, így hamar elfáradtunk és lementünk a homokos tengerpartra. Ugyan a víz kissé hideg volt tudtunk benne fürdeni.








After swimming we started to go back, when we arrived to our apartment there has been already sunset. We were really hungry, so we bought pizzas and a glass of wine, and brought it up to the Belvedere, which is a lookout in Capo Vaticano. While we were eating, drinking and talking to each other, we could see the Stromboli volcano with the beautiful sunset behind. It was an amazing day, it'was worth the waiting.

˙˙˙˙
Strandolás után elindultunk vissza, mikor a szállásra értünk, már ment le a nap. Nagyon éhesek voltunk, így vettünk egy-egy pizzát és egy üveg bort, és felvittük a Belvederére, a,i egy kilátó Capo Vaticanoban. Miközben ettünk, ittunk és beszélgettünk, láttuk a Stromboli vulkánt háttérben a naplementével. Nagyszerű volt ez a nap, megérte rá várni.








Our last day

Last day we had team exercices in a small town near Capo Vaticano. From our team no one took it seriously: we went sightseeing then we sat on the beach. Later it started to rain, so we spent the rest of our time in a café. Then we came back to the apartment.

˙˙˙˙

Az utolsó napunk

Az utolsó nap egy közeli városban, Tropeában voltak feladatok, melyeket csapatokban kellett megoldani. A mi csapatunkból senki nem vette ezt komolyan: elmentünk várost nézni, majd kiültünk a tengerpartra. Később esni kezdett, így a hátralévő időnket egy kávézóban töltöttük, majd visszamentünk a szállásra.



Our way to home

The next day we had to wake up at half past 4, a more than 12-hours journey was waiting for us with four changes. Our plane came from the second biggest city of Sicilia, Catania, we spent there the half of our afternoon. The city totally made me way-out, one of my biggest dreas, going to Sicilia now fulfilled. After sightseeing we went to a restaurant for a last Italian lunch, and then we sat in the main square to eat an ice cream. Unfortunately I had only a little piece of my film for this day, but after all I could take some photos.

˙˙˙˙

A visszaút

Másnap reggel fél 5-kor fel kellett kelnünk, egy több, mint tizenkét órás visszaút várt ránk négy átszállással. A repülőnk Szicília második legnagyobb városából, Cataniaból indult, a fél délutánt itt töltöttük. A város teljesen elvarázsolt, egyik legnagyobb vágyam, hogy eljussak Szicíliába, most teljesült. Miután várost néztünk a beültünk étterembe egy utolsó olasz ebédre, utána kiültünk a főtérre fagyizni. Sajnos erre a napra már alig maradt filmem, de szerencsére azért sikerült lőnöm pár képet.




Although I didn't always enjoy the programmes, I had a really good time. Once I wanted to go back there anyway for a longer time.
Unfortunately this week was enough for me to get unused to the school, my next week's going to be about the exams I missed.
But in less then 3 weeks the summer vacation is starting, I can't belive it! Until this time don't give up! ;)

˙˙˙˙
Habár a programokat nem mindig élveztem, összességében nagyon jól éreztem magam. Egyszer mindenképp vissza szeretnék menni hosszabb időre.
Ez az egy hét sajnos bőven elég volt ahhoz, hogy elszokjak az iskolától, a következő hetem a pótlásokról fog szólni.
De kevesebb mint három hét és kezdődik a nyári szünet, el sem hiszem! Addig is kitartás! ;)

2016. 05. 13.

Summer is coming / Közeleg a nyár

How good weather becomes more and more common and summer is more and more closer, I more and more feel like going outside and taking photos.
Yestreday I went to develop the color film I put into the Yashica a few weeks ago. Unfortunately I had to define that there's a problem with this camera because some of the photos got light again (last time I thought the film wasn't developed well and it's the reason of the white light stripes). Furthermore some of the potos are blunt again, but fortunately the best moments of the spring comparatively haven't been out of focus. :)

˙˙˙˙
Ahogy a jó idő egyre gyakoribbá válik és közeledik a nyár, egyre több kedvem van kimozdulni és fotókat készíteni.
Tegnap elvittem előhívatni a színes filmet, amit még a Yashicába tettem pár hete. Sajnos azt kell megállapítanom, hogy van valami baja annak a fényképezőnek, mivel ismét egy csomó kép fényt kapott (eddig azt hittem, a múltkori képeken a rossz előhívás miatt vannak fehér csíkok). Ráadásul pár fotó ismét nagyon életlen lett, még szerencse, hogy a tavasz legszebb pillanatait viszonylag élesen sikerült megörőkítenem. :)

A new hobby

If we want to move out from our comfort zone, sometimes we have to try out new things (sorry for the cliché). For me longboarding is the new hobby in this year (if you don't know, it's similar to skateboarding, just on a longer, more mossive board). I watched some Youtube videos about it and I fell in love with this sport. I looked around on the Internet and finally I found a used longboardi a really good condition for a piece of its real price, so I bought it. It was a rally fast and a littlebit blindfold decision of me, but I haven't regreted. I learnt to go on it during a weekend, now I can't wait to be in our weekend house at the Velence-lake, where are smooth slopes and lack of cars, so I can go faster.

˙˙˙˙

Egy új hobby

Ha ki akarunk mozdulni a komfort zónánkból, néha ki kell próbálnunk új dolgokat (bocsi ezért a közhelyért). Számomra ez az új hobby a longboardozás lett idén (aki esetleg nem ismerné, ez olyasmi mint a gördeszka, csak sokkal hosszabb és masszívabb). Megnéztem pár youtube videót róla és totál beleszerettem ebbe a sportba. Körülnéztem az interneten és végül találtam egy nagyon jó állapotú használt longboardot az eredeti ár töredékéért, így megvettem. Ez egy nagyon gyors és kissé meggondolatlan döntésem volt, de nem bántam meg. Egy hétvége alatt megtanultam menni vele, most alig várom, hogy már lent legyek a nyaralónkban a Velencei-tónál, ahol sima lejtők és kevés kocsi van, így gyorsabban tudok menni vele.


















I learnt with one of my friends, Hanna. She got a longboard for her 18th birthday, so at a sunny afternoon we tried them out together. I brought the Yashica (although I was affraid about falling on my face with it) and took some photos of her. I showed her how to use the camera, so she also take photos of me.

˙˙˙˙
Az egyik barátnőmmel, Hannával tanultam. Egy longboardot kapott 18. születésnapjára, így egy napsütéses délután együtt próbáltuk ki őket. Vittem a Yashicát is (habár eléggé féltem, hogy pofára esem vele) és csináltam pár képet róla. Megmutattam neki, hogy kell használni a gépet, így ő is lefotózott engem.














I bike Budapest

I bike Budapest is the bigger cycling procession in Hungary which is held once a year, April. I really like cycling, when I can I also go to school in this way. Eather my friend Petra. It was the second time when we participated on this amazing event, here are some photos.

˙˙˙˙

I bike Budapest

Az I bike Budapest Magyarország legnagyobb biciklis felvonulása, amit évente egyszer tartanak meg áprilisban. Nagyon szeretek biciklizni, ha tudok iskolába is így járok. A barátnőm, Petra szintén. Ez volt a második alkalom, hogy részt vettünk ezen a nagyszerű eseményen, íme néhány kép.








I was affraid to take photos during cycling, so I only take photos when we arrived at the Margaret Island, which is one of the greenest  and more beautiful part of Budapest. It was our destination, the place where we can finally sat down on the soft grass after more hours of cycling. Although a very cold and rainy wather was told, it was warm, and it only strated to rain after we arrived. We waited the big bike raising, when more then ten thousand people raise their bikes, (my bike is too heavy, so I always leave this part) and went home with really good experiences again. I hope that this way of transport will be more and more popular in the future, and there will be more and more people on this kind of processions.

˙˙˙˙
Nem mertem út közben fotózni, így csak akkor csináltam képeket amikor megérkeztünk a Margitszigetre, ami Budapest egyik legzöldebb és legszebb része. Ez volt az úti célunk, ahol végre leülhettünk a puha fűbe több óra bringázás után. Ugyan hideg és esős időt mondtak arra a napra, meleg volt, csupán azután kezdett el esni, hogy mi odaértünk. Megvártuk a nagy bringa-emelést, amikor több, mint tízezer ember emeli egyszerre magasba a bringáját, (az enyém túl nehéz, így mindig kihagyom ezt a részt) és ismét jó tapasztalatokkal gurultunk haza. Remélem ez a közlekedési forma egyre népszerűbb lesz a jövőben Budapesten, és egyre többen leszünk az ehhez hasonló felvonulásokon













I'm really exited because  next Thuseday me and three of my classmates will travel to south Italy, in a small village called Capo Vaticano for a weel by the Erasmus plus. I have a lot of things I have to do before the 7-hours journey, the only one I currently know is that I'm going to bring three cameras, (a digital, an analog and a polaroid) and going to take a lot of photos. Probably will bring the Smena. It's smaller, doesn't have any problems, and somehow I feel that I've made my best analog photos with this little Soviet shit so far. :D

˙˙˙˙
Nagyon izgatott vagyok, ugyanis jövő kedden három osztálytársammal az Erasmus plus keretében egy hétre dél Olaszországba utazunk egy kis faluba, Capo Vaticanoba. Még rengeteg elintéznivalóm van a hét órás út előtt, az egyetlen dolog amit jelenleg tudok, hogy három fényképezőt viszek, (egy digitálisat, egy analógot és egy polaroidot) és rengeteg képet fogok készíteni. Valószínűleg a Smenát fogom magammal vinni. Az kisebb, nincs semmi baja, és  valahogy úgy érzem, azzal a szovjet kis szarral csináltam eddig a legjobb analóg képeimet. :D